Történelem

Bedlington terrier valószínűleg az angliai Northhumberlandból származik.

 Az elsô bedlington, /még nem viselte fajtája nevét/, Squire Trevelyan „Old Flynt” nevû kutyája volt, mely l782-ben született.

 l873-ban megalakult Angol Kennel Klub azóta gondos adatgyűjtést és nyilvántartást végez. A klub első tenyészkönyve harminc bedlington terrier nevét tartalmazza. Ezeket a kutyákat akkoriban Rothbury terriereknek hívták, leginkább azért, mert a fajta egyik közismert példánya Rothburyben élt.

A bedlingtonok kiváló vadászkutyák voltak. Eredetileg dúvadirtásra, patkány- és kígyófogásra, szárnyas vadak vadászatára használták őket. S miközben feladatkörük változott – a föld alatt folytatott rágcsálóvadászat helyett a felszíni nyúlfogás lett a fő profiljuk –, megváltozott felépítésük, átalakultak körvonalaik. A rövid lábak helyébe hosszúak kerültek, a robusztus, erős felépítés elegáns, áramvonalas alkatnak adta át a helyét. A fajta kialakításában a whippetnek, a bull- és a dandie dinmont terriernek és az  agaraknak is volt szerepük.

 A bedlington nem csak vadászatra volt alkalmas. Az angliai Bedlington bányavárosban a bányászok megbízható kísérője , jelző- és őrzőkutyája volt.

A századforduló táján a fajta szerepkört váltott. A kifinomult kutyabarátok elegáns társa lett a szalonokban. Közben a trimmelés, nyírás művelete hatalmasat fejlődött, s ami korábban a felesleges szőrzet gyors és elnagyolt módon történő eltávolítása volt, idővel valóságos művészeti ágazattá nőtte ki magát. A fej egyre inkább kezdett körtére hasonlítani, a szegy mélyebb lett, A hátsófertály erőteljesebb és lendületesebben ívelt. A bundát ollóval nyírják. A modern bedlington mozgása könnyed és ruganyos. Mikor vágtázik, izmos testének minden porcikája mozgásba lendül, gerince szinte zsebkés pengéjeként csapódik önmaga alá, s a hátulsó lábak előbbre nyúlnak ki, mint a mellsők, ugyanúgy, mint az agaraknál.

Fajtaleírás:

 Kecses, izmos kutya. Feje körte formájú, keskeny. Az állkapocs hosszú és előre keskenyedő, a homlok és az orr között az átmenet sima. A kékes árnyalatú és cserszínű példányok orrtükre fekete, a májbarna és a vörhenyes színű egyedeké barna. Szeme kicsi, élénk tekintetű, a kékes árnyalatú kutyáké sötétbarna, a májbarnáké és a vörhenyeseké világosabb. Füle mogyoró formájú, alacsonyan tűzött, lelógó. Szája egyenes vonalú, nyaka hosszú, elvékonyodó, toka nélkül. A mellső lábak egyenesek, a mellkasnál nagyobb közöttük a távolság, mint a mancsnál. A törzs izmos, de hajlékony, a bordák mélyre ívelnek a szegycsontig. A hát ugyancsak ívelt, a has boltozatosan felhúzott. A hátsófertály izmos, vágtára termett, finom és kecses. A hátulsó láb hosszabbnak tűnik, mint a mellső – ezt a látszatot az ívelt hát és a boltozatosan felhúzott has kelti. A mancs hosszúkás és jól párnázott. A farok vastag, fokozatosan vékonyodó, kecsesen ível, alacsonyan tűzött. A bunda sűrű és gézszerű, jól eláll a bőrfelülettől , nem drótos, de göndörödik, különösen a fejen. Színe kékes, kékes és cserszínű, májbarna vagy vörhenyes. Marmagassága 40–42 cm, súlya 8–l0 kg.

A bedlington terrier , súlya és mérete ellenére nem öleb. Nagyon jó családi kutya, mindenkivel kedves , jó indulatú. Szereti a gyerekeket, de soha ne feledjük ő egy igazi terrier. Aki egy kis méretű, különleges megjelenésű, temperamentumos kutya.

         1800-as évek bedlingtonja                         1860-ból                                   1925-ből                       

                 1931-ből                                                   1937-ből

        Festmények különböző korokból: